A szokásos étkezéseken kívül, sajttal kielégíthetjük a különböző zsúrok, baráti találkozók, tudományos összejövetelek igényét is. Erre a célra legáltalánosabb a szendvicskészítés.

A valódi ínyencek és a borászok borkóstoláshoz mindig sajtot, diót és almát fogyasztanak, mert ezek koncentrálják és kihangsúlyozzák a bor zamatát.

Vannak, akik minden sajthoz vörösbort ajánlanak. Mások a keményebb ementáli és trappista jellegűekhez száraz fehéret, a zsírosabb füstölthöz könnyű rosét, vagy homoki vöröset, az érett camemberthez pedig a testesebb vörösbort javasolják.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a sikeres sajtbor kiválasztásához kiválóan kell ismerni nemcsak a sajtokat, de a borokat is. Tudni kell, hogy együttes fogyasztásukkor milyen ízek, zamatok szabadulnak fel, és azok miként társulnak egymással. Ügyelni kell az íz harmóniára, vagyis az ízeknek ki kell egészíteniük egymást. A cél, hogy olyan komplex íz hatás jöjjön létre, amely a sajt és a bor külön fogyasztásakor nem tapasztalható.

A vörösborok esetében a tannin tartalom határozza meg a sajthoz való társíthatóságot. Ha a sajtban olyan íz van, amelyik ütközik a tanninéval, akkor nem társíthatók. A legtöbb testesebb vörösbor nem társítható a sajtok többségével.

A pasztőrözött tejből készült érlelt sajtokhoz, amelyek érési csúcsukat már elérték, fűszeresek és hosszú, édeskés utóízűek (mint például az ementáli) félszáraz, esetleg félédes fehérbor illik. Az érési szakasz elején lévő sajtokhoz, amikor abban az íz anyagok még nem koncentrálódtak, megkísérelhető a kékfrankos, vagy a kék oportó fogyasztása.

Friss sajtokhoz kizárólag rizlinget, vagy somlói fehérbort ajánlanak.

A penész bevonatúhoz pedig tokaji furmintot javasolnak. Édes fehérbort, vagy portóit ajánlanak a kékpenészes sajtokhoz.

Az érett kecskesajthoz testes fehérbor illik, a frissebbekhez a könnyű vörösbor is kipróbálható.